Történelmünk

A mai Budapest területén a török hódoltság után az első szervezett evangélikus gyülekezet Cinkotán alakult meg 1699-ben. Ebben az időben a többi alakuló gyülekezettel együtt Cinkota is a nógrádi esperességhez tartozott. A Pest megyei egyházak a békésiekkel együtt kiváltak a nógrádi esperességből, létrehozták a pesti esperességet, és 1787-ben megalakult a Pesti Evangélikus Egyház. 1791-ben a zsinat, a pesti esperességet kettéosztotta békési és pesti egyházmegyére.

A pesti egyházból – melyben a német anyanyelvűek voltak többségben – a 19. század harmincas éveiben önállósodott a magyar és a szlovák nyelvű egyház, és saját lelkészt is választott. Ez a három egyház a kerület engedélyével 1843-ban önálló esperességgé szerveződött, ez a pestvárosi egyházmegye tekinthető a mostani pesti egyházmegye elődjének.

Az 1949-ben még hatvannégyezer főt számláló egyházmegye az ezredfordulóra a felére csökkent.

A 20. század negyvenes éveiben az egyházmegyéhez tizennégy egyházközség tartozott. 1952-ben az új egyházi struktúra kialakításakor a budai gyülekezetek különváltak, s önálló budai egyházmegyét képeztek.

A Pesti Evangélikus Egyházat alkotó hét gyülekezet 1953-ban, illetve 1957-ben önállósult, és jelenleg a Déli Evangélikus Egyházkerülethez tartozik.

Az 1989-ben bekövetkezett fordulat új lehetőségeket és gondokat hozott a gyülekezetek életében. Újraindult a tanítás a nagy múltú Budapest-Fasori Gimnáziumban, majd az egyház visszakapta a Deák téri Evangélikus Gimnáziumot is. A Déli Egyházkerület legnépesebb egyházmegyéje mintegy 350 négyzetkilométeres területen éli életét.

A hatalmas szellemi-vallási konkurencia és a fogyasztói társadalom közvetlen hatása, előrenyomulása szűk keretek közé szorítja a gyülekezetek életét. A megmaradásért minden eszközzel harcolnak gyülekezeteink. Vannak, akik a liturgia megújulására, mások az ébresztő igehirdetésre helyezik a hangsúlyt. Van, ahol a gyülekezeten belüli kisközösségek, csoportok kialakítására törekszenek, másutt az elesettek, hajléktalanok felé végzett karitatív tevékenységet tartják fontosnak.

Az újszerű próbálkozások között említhetjük a Tamás-miséket, a különféle nyitott alkalmakat, szabadegyetemeket, templomi teaházi-kávéházi rendezvényeket, megyei hajókirándulásokat, gyermek és ifjúsági táborokat, valamint a dél-pesti gyülekezetek összefogásával rendszeresen megvalósuló Pestvér találkozókat. A létminimumon egyensúlyozó gyülekezetek mellett vannak ígéretes missziói közösségek is.